Marlo Morgan: Vidd hírét az Igazaknak

Fordította: Balázs Éva
Magyar Könyvklub, Budapest, 1996

Egy másik világ. Aki elolvassa a könyvet, az ráébred, hogy a nyugati civilizációnk elmaradott. Nincs olyan tudomány, amely a tapasztalati tudást helyettesítheti. Egyedül maradunk nyomorunkkal magunk által teremtett lelketlen világunkban. Remény? 

Idézet a könyvből:

„A törzsfőnök pontosan velem szemben foglalt helyet, lábát maga alá húzta, mintha párnán ült volna; előrehajolt, egyenesen a szemembe nézett. Valaki a körön kívülről kezébe adott egy folyadékkal telt kőserleget. Belekortyolt. Átható tekintetét, amellyel a szívem mélyére látott, nem vette le rólam, míg a serleget átadta a jobbján ülőnek. Azután így szólt:

– Mi, a Mindenható igaz népének törzse elhagyjuk a Földet. Eldöntöttük, hogy fennmaradó időnkben a szellemi lét legmagasabb fokán éljük az életet: szüzességet fogadtunk, a test önmegtartóztatását választottuk. Nem lesznek többé gyermekeink. Amikor elmennek legfiatalabbjaink is, vége lesz az emberi fajnak. 

Örökkévaló lények vagyunk. Több hely van a világmindenségben, ahol a lelkek arra várnak, hogy kövessenek bennünket és megtestesüljenek. Mi az első lények közvetlen leszármazottai vagyunk. Az idők kezdete óta kiálljuk a túlélés próbáját, rendíthetetlenül őrizzük az ősi értékeket és törvényeket. A mi közösségi tudatunk tartja egységben a Földet. És most eljött az ideje, hogy elhagyjuk e helyet. Az emberek megváltoztak, elherdálják lakóhelyünk lelkét. Elmegyünk, hogy az égben egyesítsük. 

Rád esett a választás, mutáns hírnök, hogy megmondd a tieidnek: mi elmegyünk innen. Elhagyjuk Földanyánkat. Könyörgünk, hogy belássátok végre, mit tesz a ti életmódotok a vizekkel, az állatokkal, a levegővel, mit tesztek önmagatokkal. Könyörgünk, hogy rátaláljatok a helyes útra, és ne engedjétek elpusztulni ezt a világot. Most még visszanyerhetitek az igazi létezés sérthetetlen szellemét. Még van idő, hogy kellő figyelemmel, törődéssel véget vessetek a bolygón tomboló pusztításnak, de mi már nem tudunk tovább segíteni nektek. A mi időnk lejárt. Megváltoztak az esőzések, megindult a fölmelegedés, és látjuk, hogy évről évre fogyatkoznak a növények, az állatok. Tovább már nem tudunk emberi formát adni a lelkeknek, mert hamarosan víz és élelem nélkül marad a sivatag. 

Megvilágosodott az elmém. Most végre megértettem. Azért fedték fel magukat és kerestek egy kívülállót, mert hírnökre volt szükségük. De miért éppen engem választottak?”