Tiszavalki-medence kajakból, szélben és szúnyogokkal

Már hetedik éve járom a Tisza-tavat horgász kajakjaimmal. Először csak olyan távolságokra mentem, amely evezve kényelmesen elérhető. Dinnyéshátról kajakoztam Tiszán lefelé az I. öblítőig és felfelé a Tiszaderzsi átjáróig, IV. öblítőn, Abádszalóki-medencében. Majd a flottámat bővítve, a pedálos horgászkajakommal már megnöveltem a hatótávot. Így útjaim során elértem Sarudot, Bölömbika-kilátót, Óhalászi-Holt-Tiszát, V. és VI. öblítőcsatornát. Azután segítséget kértem és felvitettem magam csónakkal az VI. és V. öblítőcsatornához, így csak az érkezés volt Dinnyésháton. Integethettem Tiszafürednek, végig haladhattam a Kis-Tiszán, meglátogathattam a Küszvágó csér és a Fattyú szerkő kilátót is, órákat tölthettem a Tiszavirág ártéri tanösvényen. Minden hosszú út (30-40 km kajakban) után szürkületben fáradtan, de feltöltődve érkeztem vissza Dinnyéshátra.
Tiszafürednél egyszer áthaladtam (valójában kétszer, mert oda és vissza) a 33-as főút alatt, de mindig csak távolról néztem a Tiszavalki-medencét, ahogyan a horgász szomszédom emlegeti viccesen, a mocsárlakók birodalma (a Tisza-tavon belül ott a legalacsonyabb az átlagvízszint).

 

Tudtam, oda csak úgy jutok el, ha nem Dinnyéshátról indulok és nem is oda érkezem vissza. Azaz, a kajakot szárazföldön kell eljuttatni az indulási és érkezési ponthoz. Megkezdtem az internetes kutakodást. Kiemelt szempont volt, hogy segítség nélkül fel lehessen helyezni a gépjárműre a kajakot, a leszedése se okozzon nagyobb nehézséget. A megoldás a tetőcsomagtartó, rajta kajaktartó rögzítővel és egy öntapadós görgő, amely a hátsó szélvédőre rögzítve segíti kajakomat (23 kg) feljuttatni a csomagtartóra. A terv jó, be is szereztem mindent. Majdnem jó volt. Ugyanis a pedálos kajakomat, a pedál helyének nyílása miatt, nem tudtam feltolni a csomagtartóra, így maradt az első horgász kajakom. Ezért szereltem erre a kajakra is kameratartóhoz és az éjszakai fényhez plusz tartósínt, valamint plusz füleket rögzítőkötelekhez. (Csak megjegyzem, hogy ez azzal járt, hogy több helyen megfúrtam a csónaktestet.) Emellett újra kellett gondolnom a felszerelést is, fényképezőgép biztonságos (vízmentes) tárolását, az elrendezéseket, csomagok rögzítését. A próbakör még a Poroszlói-medence belső tavainak bejárása volt (https://www.jegtoromatyas.hu/blog/kajak-tisza-tunderrozsa).

 

Amikor tervezed a hétvégédet, egy dologban bíznod kell, jó idő lesz. Ezért minden média felületen azt lesed, hogy mit hoz a következő hét, akár nap. Viszont, reggel már másra ébredsz. Mára az előrejelzések teljesen megbízhatatlanok lettek? Tudom, a jelenben élünk, így élj a mának. Hiába radar, applikációk, weblapok, az előző esti előrejelzés, reggelre minden megváltozik. Tervezés szinte lehetetlen, így itt is maradt az alkalmazkodás. Mert a jövőt, ha végre fel- és elismerjük, az határozza majd meg, hogy milyen az alkalmazkodó képességünk. Na, ez már egy másik történet. Maradjunk a Tisza-tavon és a Tiszavalki-medencében.
A tervezett útjaim előző napján felhívtam a kikötőket, ahol mind a két esetben csak a parkolásért kellett fizetnem 2000 Ft/nap díjat.

Tiszavalki-medence I. (2025. június 13.)

 

A tervem egyszerű volt. Első lépésben a Tiszavalki-medence alsó részét tekintem meg. Így Poroszlón vízreteszem a kajakomat, áthaladok a 33-as út alatt, majd a Tiszavalki-medence Dühös-lapos részét középen átszelem egészen a Szartosi-csatornáig. Ez volt a terv, körülbelül 17 km a vízen. Már a Tisza-tavi Ökocentrum magasságában tisztában voltam azzal, hogy ez ma nem rezzenéstelen víztükör napja, ahol a kajak orra hasítja ketté a vizet és az evezőlapát vízbeérésének a csobbanásának hangja mellett az általa keltett örvény is jól látható. Szél, már megint a szél. Azt is tudtam, hogy az utam nagy részében védett csatornákban, holtágakban, illetve belső tavakban haladhatok, de odáig el kell jutnom. Így először Poroszló felőli partszakaszon haladtam át a híd alatt. Arra gondoltam, hogy a part mellett biztonságosan haladhatok. Tévedtem. A szél és így a hullámok is a nyílt vízfelszín felől érkeztek. Így a híd után az Eger-patakon a nádasból kiérve tarajos hullámokkal találkoztam. Azt hiszem, mások el sem indulnak ilyen szélben, vagy visszafordulnak szélvédettebb területekre. Normál kajakban én is így döntöttem volna. Viszont én egy tengeri horgászkajakban ültem. Azaz, nem a hullámok a probléma, hanem az evezős állóképessége. Visszafordultam a poroszlói oldalra és újra út alatt a kitáblázott hivatalos átjárón újra próbálkoztam. Eredetileg is itt indultam volna el felfelé. Átérve a vasúti töltéssel párhuzamos irányba fordulva haladtam a kövezettől biztonságos távolságra, majd a nádassal együtt fordultam a tervezett irányba, de közel egy km-rel a tervezett út vonalától jobbra. Egy horgász haladt el mellettem ladikjával bukdácsolva a hullámokon. A szél süvítése mellett az utolsó pillanatban érzékeltem. Először közel jött, majd gondolom megállapította, hogy rendben vagyok, illetve egy rendben lévő bolond, így tovább haladt a kijelölt karójához, hogy a napi beetetését elvégezze. Én biccentettem felé, az evezőről nem vettem le a kezemet, és nem is emeltem üdvözlésre. Nem adtam esélyt a szélnek és hullámoknak. Az első 4-5 km érzésre valójában 10 km volt miközben, szél, hullámok és „hullámfürdő” jellemezte. Ha két órával később indulok, akkor egyszerűbb lett volna. Ezt induláskor nem sejtettem, később meg nem tudtam utána nézni.
Ahogyan egyre védettebb részre értem, a szél is lecsendesedett, a sulyommal szabdalt területen a tarajos hullámokra már csak a kajak kellemes ringása emlékeztett. Innentől már fényképezőgép pántja újra a nyakamat húzta és meg-meg állva nyomogattam az exponáló gombját. 
Többen kérdezték, hogy milyen beállításokat használok. Alapokat. A kajak mozog, az állatok mozognak, a szél mindent mozgat. Így legegyszerűbb az automata beállítások használata. Abból sem túl sok, hiszen egy pillanat meglátni és megörökíteni. Azaz mozgás közben jó fényviszonyoknál a legegyszerűbb a sport beállítás. Természetesen, ha csak tájat fényképezem, vagy a kiszemelt alany türelmesnek látszik, akkor lehet variálni, a legjobbnak gondolt beállítást alkalmazni. 
Elértem a térképen Gulya-kút nevű helyként jelzett területre, amely sarkán egy régi gémeskút maradéka, már csak a villája emelkedik ki a vízből és dacol a jelennel, emlékeztetve a múltra.

 

Elképzeltem, ahogyan ez a hely is a szürke marhák bőgésétől volt hangos, ahogyan megérkeztek az itatóhoz. Fejüket méltósággal a vályúba hajtották, szürcsölésük mellett az összekoccanó szarvuk adta a zenét. 
Innen már átadtam magamat a tó varászlatos világának. Mintegy 20 méterre egy vöcsök úszott a vízen, majd alámerült.

 

Tőlem jobbra és balra, valamint előttem is hattyúk, néha megriadva tőlem, szárnyukat kinyitva és erőteljes csapásokkal futottak a vízen, mint kifutópályán a hatalmas Boeingek, és lassan legyőzve hatalmas testükre ható nehézségi erőt, felemelkedtek. Sokszor, csak 20-30 méterrel mentek arrébb és folytatták az addigi tevékenységüket.

 

Lassan haladtam a Szartos-csatorna felé áthaladva a Nagy-Terge és Nagy-ér elnevezésű területeken. Én is élveztem a szellőt és napsütést. Lassan meg is száradt a rajtam lévő ruha.

 

A Szartost keresztezve egy csatornán kijutottam a Nagy-Morotvára. Neve nagyon sok vízitúra leírásban szerepel.

 

Itt jobbra kanyarodtam és kerestem az Aponyháti-öblítőcsatorna bejáratát, vagy a kijáratát. Mire a közelébe értem, éppen kajakosok léptek ki a nádasból, így már nem tudtam eltéveszteni azt. Elindultam befelé. Szemben egy túravezetett motoros csónak érkezett. Félrehúzódtam és hallottam, hogy jön még egy. Jelezték, hogy innen tilos bemenni az öblítőcsatornába. Azért ezen egy kicsit elgondolkoztam. Sem térkép, sem tábla, sem leírás nem jelöli, hogy egyirányú lenne. Azt értem, hogy Tiszafüred felől így érkeznek, és az a legkényelmesebb, ha nem jön szembe senki, de én a másik irányból haladtam. Így visszafordultam és a Nagy-Morotván végig haladva megkerestem az Újág nevű csatornát, amelyen áthaladva már a „jó” irányból haladhattam át az Aponyháti-öblítőcsatornán.

 

Nádas, majd belógó fákkal takart kanyargós vízen evezhettem. Tartottam a szúnyogoktól, mert a kiérkező kajakosok nagyon panaszkodtak. Utólag nem is értettem őket. Persze, az is lehet, hogy én már megszoktam a jelenlétüket. Kiérve újabb kört tettem a Nagy-Morotván, ahol egy nádas szélén lévő rozoga stégnél kikötöttem, majd elfogyasztottam házikolbászomat kenyérrel és két szem paradicsommal.

 

A morotvás kört befejezve az öblítőcsatorna zsilipjén áthaladva értem ki a Tiszára, ahol nemsokára feltűnt a híd, amely alatt gyorsan áthaladtam és néhány szász méter után befordultam a Kis-Tiszára.

 

Az előző nyári tapasztalataim alapján lelkiekben felkészültem, hogy folyamatos lesz a motoros csónak forgalom. Tévedtem, amely most egy jóleső érzés volt. Poroszlóig öt csónak haladt el mellettem, vagy jött szembe, de ebből egy ugyanaz volt. Azaz, enyém volt a teljes Kis-Tisza. Nem hiányoztak az emberek.

 

Sajnos, az első pár száz méter után lepusztított ártér fogadott, ahol megkezdték kikötők és /vagy nyaralók építését. Nem biztos, hogy ennek kellene a Tisza-tó jövőjének lennie.
Néhány hattyú pár fiókáival keresztezte utamat, vagy jégmadarak siettek tovább jellegzetes kiáltásukat hallatva miközben követtem a kanyarulatokat és elhaladtam egy-egy belógó faág alatt.

 

A Kőhídi-ároknál visszatértem Poroszlóra. Fáradtan és elégedetten, kissé darabosan szálltam ki a kajakból. Kivonszoltam a partra, mindent bedobáltam a kocsiba, majd feltoltam a csomagtartóra. Pár perc múlva már egy étterem teraszán ültem és vártam a megérdemelt késő délutáni ebédemet és vacsorámat egyben.

Összefoglalva: Poroszló (Delfin-kikötő) – 33-as alatt át a Tiszavalki-medencébe: Gulya-kút – Nagy-Terge – Nagy-ér – Szartosi-csatorna – Nagy-Morotva – Aponyháti-öblítőcsatorna (régi ág) – Nagy-Morotva (egy gyors ebéd a hűtőtáskából) – Aponyháti-zsilip – Tisza – Kis-Tisza – Poroszló. 23 km kajakban szélben és hullámokon, majd csatornákon, Tiszán és Kis-Tiszán. A következő összevágott film most nem tartalmaz zenét. Csak az evező vízzel találkozása adja a zajt (kivéve az első részekben, ahol a szél és a hullámok a főszereplők). Alig több, mint fél óra a kalandomból.
Evezzünk újra együtt!

 

Tiszavalki-medence II. (2025. június 21.)

 

A Tiszavalki-medence alsó fele után megcéloztam a felső részt is. Így felvittem kajakomat a tiszavalki Szivárvány-kikötőbe. Az út végén egy kis kitérőt tettem, mert a GPS rávitt egy földútra, amelyről hamar visszafordultam és megtaláltam a kikötőbe vezető utat. A gátra felérve óvatosan haladtam, mert több nagy kátyú is utamat keresztezte. A kikötő szolid, mintha az idő itt megállt volna (ez egyáltalán nem baj), hosszan nyúlik el. Ami elsőre feltűnik, hogy nincsenek motorcsónakok, nagy hajók, yetski-k, csak horgászladikok ringatóztak egymás mellé állítva a vízen. Itt nem kell attól tartani, hogy valamelyik száguldó vízijármű a csatornában nekem jön, vagy túl nagy hullámot kelt. Kipakoláskor ébredtem rá, hogy nincs nálam a kameratartóm. Az előző késő délután a pedálos kajakommal kérészrajzást szerettem volna megtekinteni. Sajnos, csak egy-egy kérész emelkedett ki a vízből és cikázó mozgással repült a víz felszínéhez közel miközben próbált dacolni a széllel. Igen, széllel küzdöttem újra már sokadjára az ide szezonban. Este nem szedtem le a kameratartót, reggel meg elfelejtettem. 
Így némileg bosszúsan tettem kajakomat vízre a sólyapályánál és indultam el a Nyárád-éren. Hosszan haladtam a kikötött ladikok mellett, majd rövid időn belül elértem az első célpontomat, a tiszavalki Nagy Lilik Kilátót.

 

Körbenézve távolban látható volt a poroszlói Tiszatavi Ökocentrum jellegzetes tornya. Betekinthettem útvonalam két jellemző területére is, így az Apotára, valamint a Darvasra és a Liliomosra. Az útvonalaimat mindig előre megtervezem térképek és a Google Earth segítségével, valamint elolvasom az interneten fellelhető élménybeszámolókat, leírásokat. Természetesen, a valóság sok esetben más. A térképen látható csatornák egy része már nem járható, vagy éppen nem találom meg a bejáratát. Ez teszi izgalmasabbá az útjaimat, amely közben semmi más nem érdekel, teljesen átadom magamat tónak. Felfedezőként érezhetem magamat.

 

 

 

Megkerülve a Földesi-híd elnevezésű helyet horgászokba futottam, akik távolról köszöntek. Ekkor már pár kárász a szákukat húzta, de a várt ponty még nem érkezett meg. Bekeveredtem a Vakeger vizére is, amely egyre sűrűbb lett, felszínét egy idő után egyre jobban befedte a vízinövények hada. Így részben visszafordultam és a Rimán keresztül jutottam ki az Apotára, ahol nádasba szintén horgászok bújtak meg, olvadtak egybe a környezetükkel.

 

 

Apota, majd irány Darvas és Liliomos, amelyhez kereszteztem újra a Nyárád-eret. Megjött a szél is, bár gyengébb, mint az előző alkalommal, hullámok most is keletkeztek. Igaz, a szórványosan elhelyezkedő sulyom mező rendre megszelídítette azokat. Kárókatonák buktak a víz alá a mindennapi táplálékukért, de közeledtemre rendszeresen elrepültek.

 

 

A Valki-öblítőcsatornába érve szembe jött egy csapat lelkes SUP-os. Ők is élvezték a nyugalmat, mert a csatornában csak egy-egy horgászcsónak jelenléte éreztette, hogy rajtunk kívül más is jelen van.

 

 

A térképem azt mutatta, hogy tábla jelzi a Kerek-tóba és a Hordódi-Holt-Tiszába vezető ösvény bejáratát. Így határozottan haladtam, élveztem a nyugalmat, madarak dallamos énekét, a fák és bokrok rezgését. Sikeresen túl is szaladtam mintegy ötven méterrel, így vissza kellet fordulnom. Elindultam az ismeretlen felé, ahol egyre inkább úgy éreztem, hogy idén túl sokan nem jártak előttem erre, de utánozni sem fognak sokan. Kerek-tónál kereszteztem útját egy hattyúcsaládnak, vagy ők az enyémnek. Gyorsan félrehúzódtak a nádasba.

 

 

A tó után még egy darabig nádasban haladtam, majd bejutottam egy erdős-bokros területre. Ide már napfény ne jutott be, a víz szélén sok felé állatnyomok voltak láthatóak. Egyre sűrűbbé vált a rengeteg és apró lakóit is felizgattam. Megtaláltam a Tisza-tavi szúnyogok birodalmát. Biztosan innen rajzanak ki. Itt jegyzem meg, hogy evezés közben nincs csapkodás, mind a két kéz az evezőn és folyamatosan dolgozik. Itt nem is lehetett másképp, hiszen szűk helyek, belógó ágak, kanyarok jellemezték a csatornát, időnként az evezőm elakadása törte meg a ritmusomat. Kiértem a Hordódi-Holt-Tiszára, ahol néhány fénykép készítése közben jött egy újabb ötlet.

 

 

Az akciókamerámat úgy helyeztem el, hogy ha részlegesen is, de a visszautat rögzítse. 9 perc visszaút, ahol már az összes szúnyog teljes éberséggel fogadott. Szerencsére, az UV -szűrős felsőm nemcsak kapucnival rendelkezik, hanem arcra húzható magas nyakkal. Most nem az UV sugárzástól védett. Az a bőrfelület, amely még így is szabadon maradt, na, azt képzelje el mindenki. Visszafelé újra belefutottam a már ismerős hattyúcsaládba, ők is beljebb jöttek a csatornán. Szembe találkozva rémülten megfordultak és libasorban, azaz inkább hattyúsorban, haladtak előttem kifelé.
Az öblítőcsatornára visszaérve már csak néhány szúnyog adott kíséretet, majd lassan azok is elmaradtak. Egy fél óra múlva már a kikötőben húztam partra a kajakomat.

Összefoglalva: Tiszavalk, Szivárvány-kikötő – Nyárád-ér – Nagy Lilik Kilátó – Nyárád-ér, majd Földesi-híd megkerülése – Vakeger vize – Rima (Eger-patak) – Apota – Apota bejáron ki – Szartos-fok – Darvas és Liliomos – Valki-öblítőcsatorna (IX.) – Kerek-tó – Hordódi-Holt-Tisza – Kerek-tó – Valki-öblítőcsatorna (IX) – Szivárvány-kikötő. Kisebb szél, csak kézzel hajtott vízijárművek és horgászok csónakokban, valamint több szúnyog (a helyes kifejezés a csak szúnyog). A videóm a kameratartóm hiánya miatt több fényképből áll, de azt hiszem, az élményt így is visszaadja.
Nézzük együtt!